A régi helyén áll Nepomuki János új szobra

A fiatalabbak azt hihetik, hogy vadonatúj szobor készült a tavalyi felújítás során kialakított terecskére. Az idősebbek azonban emlékezhetnek rá, hogy az 1940-es évek végéig állt itt egy Nepomuki-szobor. Az önkormányzat vezetése a bel-budai rekonstrukció megkezdésekor döntött úgy, hogy az eltűnt szobor helyére újat állíttat – mondta Láng Zsolt polgármester. – Öröm látni, hogy miként újul meg kerületünk arculata, és külön öröm számomra, hogy ez az újjászülető városrész hű marad évszázados hagyományaihoz. Emiatt több ez az alkotás is, mint dekoratív díszítő elem: nem csupán Bel-Buda városképének, hanem kulturális újjászületésének is része – mondta a szobor leleplezése előtti pillanatokban Láng Zsolt.

Az önkormányzat tavaly részben uniós és részben saját forrásból felújíttatta a Mechwart ligettől a Fillér utcáig terjedő területet. Új arculatot kapott többek között a Lövőház utca, átrendeződtek az addig zsúfolt és forgalmas utcák, megújult a műemléki védettségű Krisztus Király lelkészség lépcsője, olvasóteremmel bővült a KSH Könyvtár.

Az új Nepomuki János-szobor a városrész megújulásának részeként került a több mint hatvan éve eltűnt régi helyére.

A hagyományok továbbélését szimbolizáló műalkotást november 25-én Székely János, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke áldotta meg. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével volt köztársasági elnökünk özvegye, Mádl Dalma és Bánffy Györgyné Sátory Tilda is. A környéken lakók közül is sokan eljöttek az új szobor avatására. Az ünnepségen a Kodály Zoltán iskola énekkara énekelt Körber Katalin vezényletével.

Egészen biztos, hogy már 1848-ban is állt ezen a helyen egy Nepomuki Szent János-szobor. Feljegyezték ugyanis, hogy a Budavár ellen vonuló honvédek megálltak itt egy imára. A Prónay család kertjéből idehelyezett alkotást – amely ekkor már nem volt túl jó állapotban –1893-ban egy mulatozó társaság ledöntötte. A közelben élt Zipernovszky Károly − a Ganz-gyár mérnöke, a transzformátor feltalálója, tudós, országgyűlési képviselő −, aki kezdeményezte a szobor újbóli felállítását. Tamás Alajos a Margit körúti ferences plébánia híveinek segítségével pénzt gyűjtött össze, és megbízta Kozlak János kőfaragó legényt egy körülbelül 50 cm nagyságú Szent János-szobor elkészítésével. A szobor egy másfél méteres talapzaton állt 1921-ig. Ennek a kis szobornak a rongálódását főképp az idézte elő, hogy közkút volt előtte, annak négy sarkán lombos fák − ott pihentették és itatták lovaikat a fuvarosok. A szobor az idők folyamán annyira megrongálódott, hogy a főváros hatósága felszólította az akkori plébánost, hogy gondoskodjék a helyreállításáról. Az egyházközösség Tóth István szobrászt kérte fel, hogy Zentán álló Nepomuki-szobrának mását készítse el. Szakáll Lukács építőmester ingyen vállalta a talapzat elkészítését, a főváros adta a talapzat kövét, a Ganz-gyár adománya volt a vasrács, a budapesti gázgyár pedig ingyen vállalta a szobor négy sarkán elhelyezett díszes gázlámpák elkészítését. A szobrot pontosan 90 éve, 1921 szeptemberében adták át, leleplezésekor beszédet mondott Vass József vallás- és közoktatásügyi miniszter.

A szobor három évtizedig sem állt szépen kialakított környezetében, az 1940-es évek végén leszerelték, a kis tér sokáig üres volt, később (a tavalyi felújításig) leginkább autók parkoltak a helyén.