2003-ban lett a kerület díszpolgára Szabó Magda, aki 1917. október 5-én született
Debrecenben. 1940-ben szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát.
Tanít, majd 1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa 1949-ben
történt elbocsátásáig. Ebben az évben visszavonják tőle a már odaítélt Baumgarten-díjat.
1947-ben házasságot köt Szobotka Tibor (1913–1982) íróval. Ebben az időszakban
írta meg első versesköteteit Bárány, illetve Vissza az emberig címmel.
A háború után az élet újrakezdésének konfliktusait fogalmazza meg. 1949-től életében
a kényszerű hallgatás időszaka következett. 1958-ig nem publikálhatott, ekkortól
kezdett áttérni a regényírásra. Az 1958-as Freskó és az 1959-ben megjelent Az
őz című regényei hozták meg számára a szélesebb körű ismertséget. Önéletrajzi
ihletésű munkái az Ókút, valamint a Régimódi történet, melyekből hiteles képet
kapunk a korabeli Debrecen múltjáról és mindennapjairól is. Történelmi művei közül
keresztény államunk születéséről szól Az a szép fényes nap, meseregényeinek (Sziget-kék,
Tündér Lala) álomvilága mindig földi tanulsággal szolgál.
Költő, műfordító, regény- és drámaíró, jelentős tanulmányok, esszékötetek szerzője.
A lélek mélyén lejátszódó folyamatokat jeleníti meg, amelyek mögött a magyar társadalom
korszakváltásait is megismerhetjük a maga reményeivel, belső válságaival, tragédiáival,
az emberi kapcsolatok átrendeződésével.
1993-ban a Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorává avatták. Az
Európai Tudományos Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja,
Debrecen városának díszpolgára. Számos díjjal — József Attila-, Kossuth-, Pro
Urbe Budapest-díj, Corvin-lánc — jutalmazták munkásságát. Évtizedek óta kerületünk
lakója, itt játszódik Az ajtók című regénye is. Könyvei a világ számos országában
arattak sikert. Szabó Magda a legtöbbet fordított magyar író.
Kilencvenedik születésnapja után néhány héttel, 2007. november 19-én hunyt el
Szabó Magda.