1929-ben született Pécsett. 1953-ban szerzett diplomát a Szegedi Tudományegyetemen,
amelynek Szerveskémiai Intézetében aspiráns, majd adjunktus. 1958-tól az MTA Központi
Kémiai Kutató Intézet osztályvezetője, majd tudományos igazgatóhelyettese és tanácsadója.
1960-ban megkapja a kémiai tudományok kandidátusa, majd 1966-ban a kémiai tudományok
doktora fokozatot. 1966–68 között az MTA Sztereokémiai Kutatócsoport igazgatója.
Tudományos munkásságát 1952-ben kezdte. Kifejlesztette a radioaktív vegyületek
szerves kémiáját Magyarországon. Felismerte szénizotópokat tartalmazó csoportok
kicserélődési lehetőségeit, és ezzel bevezette a csoportcsere fogalmát bizonyos
vegyületek előállítására. A szintetizált radioaktív vegyületek a hazai biokémiai,
biológiai és orvosi kutatásokban nyertek alkalmazást. Alapvető tudományos tevékenységet
fejtett ki a hazai bioorganikus kémia megteremtésében. 1975-től nukleozidok, nuklotidok
és nukleinsavak szintetikus kémiai, bioorganikus és gyógyszerkutatási területén
dolgozik. Létrehozta a HEVIZOS néven forgalomba került, herpeszvírus okozta megbetegedések
elleni világviszonylatban is a leghatékonyabb készítményt. A szülővárosában létesített,
nevét viselő alapítvány kitüntetettjei közül többen értek el első helyezést nemzetközi
diákolimpiákon. Több mint 230 tudományos dolgozat, illetve 55 szabadalom szerzője
vagy társzerzője. A Kiváló Feltaláló arany fokozatot háromszor ítélték meg számára.
Számos kitüntetése közül legjelentősebb a Széchenyi-díj, amelyet 1990-ben a kémikusok
közül elsőként vehetett át.