Kodály zoltán 1882. december 16-án született Kecskeméten. 1900-ban Budapestre
jön, az Eötvös Kollégium diákja lesz, és beíratkozik a Zeneakadémia zeneszerző
tanszakára is. Doktori disszertációját a magyar népdal strófaszerkezetéről írta
1906- ban. Ekkor ismerte meg Vikár Béla fonogramgyűjteményét, s ennek hatására
döntötte el, hogy falura megy népdalokat gyűjteni. Kutatásai elején ismerkedett
meg a hozzá hasonló utakon járó Bartók Bélával. 1914–1924-ig kerületünkben, az
Áldás utca 11.-ben lakott. 1954-ben Kodály közreműködésével alakul meg a Lorántffy
úton a II. kerület zeneiskolája; a népszerű és világhírű intézmény épülete 2000-ben
befogadja a Magyar Rádió gyermekkórusának diákjait is. 1943-ban a Magyar Tudományos
Akadémia levelező, 1945-ben rendes tagjává választotta, 1946–1949 között elnöke
volt. 1944–45 fordulóján Kodály egy budapesti zárda pincéjébe kényszerült — itt
keletkezett békéért könyörgő csendes miséje, a Missa brevis, amelyet 1945. február
11-én mutattak be az Operaház ruhatárában. Zeneszerzői tevékenysége életének utolsó
korszakában főképpen a kórusművészet felé irányult, ugyanakkor nagy számban adott
ki zenepedagógiai jellegű, az ének- és szolfézsoktatást szolgáló műveket. Az elvei
szerinti mindennapos énekoktatást Budapesten 120 iskolában vezették be. 1967.
március 6-án hunyt el.
A kerületi ünnepségen a posztumusz elismerést a zeneszerző özvegye, Péczely Sarolta
vette át.