2000-ben döntött az országgyűlés arról, hogy április 16-át a holokauszt áldozatainak
emléknapjává nyilvánítja. 1944-ben ezen a napon kezdték meg az első gettók felállítását
Kárpátalján. A következő hónapokban Kárpátalján és Északkelet-Magyarországon 13
nagyobb gettót és bevagonírozási központot hoztak létre, ahonnan 437 ezer zsidót
hurcoltak el. A holokauszt minden tizedik, az auschwitz-birkenaui haláltábor minden
harmadik áldozata magyar állampolgár volt.
A harminckét éves Raoul Wallenberg 1944 nyarán érkezett Budapestre követségi
titkárként, hogy teljesítse misszióját: mint ismeretlen, minden gyanú felett álló
svéd diplomata segítse a zsidó származású polgárok kimentését az országból.
Az embermentés emblematikus alakjára emlékezve a magyar kormány 2012-t Raoul
Wallenberg-emlékévnek nyilvánította.
Wallenberg tragédiája, hogy maga kereste a kapcsolatot az oroszokkal, akik 1945.
január 17-én elhurcolták a Tátra utcai nagykövetség épületéből. Sorsa azóta is
tisztázatlan, magyarországi emlékműveinek kálváriája pedig szintén elválaszthatatlan
a szovjethatalom működésétől.
1986-ban a Wallenberg család megbízásából az Egyesült Államok akkori budapesti
nagykövete, a magyar származású Nicolas M. Salgo saját költségére megrendelte
Varga Imrétől a zsidók ezreit megmentő Raoul Wallenberg bronz és svéd gránit emlékművét.
A szobrász úgy tisztelgett elődje, Pátzay Pál előtt, hogy a két vörös gránittömb
belső oldalán megörökítette az eredeti kompozíció kontúrját, kettészakadt arany
vonallal. Az élet derékba törését a kőfalak szimbolizálják, amelyek közt Wallenberg
bronzszobra áll.
Az emlékmű latin nyelvű felirata épp ezért túlmutat a svéd diplomata személyes
tragédiáján: „Donec eris felixmultos numerabis amicos tempora si fuerint nubila solus eris.”
(Amíg szerencsés vagy, sok barátot számlálsz, ha felhős az ég, magadra maradsz.)
Mivel ekkor hazánk még a keleti blokk tagállama volt, a Fővárosi Tanács jobbnak
látta, ha a KGB börtönében „eltűnt” Raoul Wallenberg emlékművét nem Budapest valamelyik
frekventált részén állítják fel. Ezért esett a választás a viszonylag félreeső
Pasarétre, a Szilágyi Erzsébet fasor és a Nagyajtai utca sarkánál lévő zöldterületre,
ahol 1987. április 15-én feltűnés nélkül építették fel Varga Imre alkotását.
Tizenkét évvel később a Wallenberg Szoborbizottság ’99 elnevezésű civil szervezet
kezdeményezésére a Kígyóölő (a gonoszt legyőző emberség jelképe) másodpéldányát is felállították az eredeti
helyén, a Szent István parkban.